26 éjszaka - Erotikus kalandok
19.
Csajozási és pasizási tanácsok
- Engedjen el, most azonnal, maga szörnyeteg! - kiáltott a nő. Mivel hozzá sem
értem, sőt, a szoba másik végében ültem, továbbá semmi sem tartotta vissza, vagy
akadályozta a távozását, a követelőzés jogtalannak tűnt. De addigra már semmi
sem lepett meg. Felsóhajtottam - Rachel! - mondtam neki.
- Semmi sem tart itt.
Akkor mész el, amikor akarsz! Azt mondtad, a férjed értékpapírjairól akarsz
velem beszélni...
- Ó, tudom én! - kiáltott Rachel tragikus hangsúllyal.
- Tudom,
hogy a férjem a maga könyörületétől függ, és ha nem engedek gonosz
követeléseinek, összetöri őt, mint egy gyermek a játékszerét. Azt hiszi, nem
tudom?
- Hagyd abba, Rachel! - mondtam fáradtan.
- Még csak nem is ismerem a
férjedet. Nem foglalkozom az érdekeltségeivel. Nem tudom, hogy mire megy ki ez a
játék. Én azt hittem, azért találkozunk, hogy befektetési tanácsot kérj. Ez
persze nem volt teljesen igaz. A férje befektetéseivel kapcsolatban
kérdezősködött, mire én - mivel a keresztneve R betűvel kezdődött - meghívtam az
irodámba. Egy vacsorával egybekötött partin találkoztam vele, és igencsak
megtetszett a magas, karcsú, kihívó testű, sötét hajú, sötét szemű szépség. Úgy
huszonhét évesnek becsültem.
Természetesen amikor megtudtam, hogy Rachel a
neve, még jobban megtetszett. Nem szándékoztam az irodában elcsábítani, de ott
mindig adva volt a lehetőség, hogy felmegyünk a lépcsőn, és máris a hálószobában
vagyunk. Vagy legalábbis megállapodhatunk egy jövőbeni találkában. Úgy
döntöttem, hogy a Miss Greenglass-szel kötött fogadással összefüggő szexuális
tevékenységet az irodán kívül bonyolítom, bár magam sem értettem, miért. Miss
Greenglass történetesen szabadságon volt. Nélküle az irodai munka gyakorlatilag
teljesen leállt, dacára annak, hogy távolléte idejére gondoskodott egy
helyettesről. (Ideiglenes asszisztensemet Brendának hívták, ami miatt számításba
se jöhetett nálam.
Ennek bizonyára Miss Greenglass is tudatában volt, amikor őt
választotta.) Amikor Rachel elfogadta az irodába szóló meghívást, csaknem biztos
voltam abban, hogy tudja, mit forgatok a fejemben. Nekem viszont sejtelmem sem
volt arról, hogy a hölgy afféle… Nos, fogalmazzunk talán úgy, hogy igen élénk a
képzelőereje. Abban a pillanatban kezdődött, amikor belépett az irodába.
Pompásan festett a szűk, kék pulóverben és a még szűkebb, sötét nadrágban.
Nyálcsordító látványt nyújtott és ennek tudatában is volt. Kész voltam az első
adandó alkalommal felvezetni a lépcsőn, de arra korántsem voltam felkészülve,
amit Rachel tartogatott a számomra.
- Rendben, Steven - mondta azonnal.
- Hát
itt vagyok! Szóval, mit kell tennem? Pislantottam egyet.
- Tessék? - kérdeztem
zavartan.
- Semmit sem kell tennie, Rachel! Jöjjön be és üljön le.
- Ne
kerülgessük a forró kását, Steven! Világosan értem a helyzetet. Tudom, ha meg
akarom menteni a férjemet a csődtől, a testemmel kell fizetnem érte. Eljöttem,
hogy alávessem magam a szeszélyeinek. Bambán meredtem rá.
- Na, várjunk egy
percet...
- Tudom, arra kényszerülök, hogy megalázzam magam - mondta Rachel.
- Ezt
akarja, nem, Steven? Hogy lealjasodjak maga előtt? Hogy hason csússzak a lába
előtt? Hogy velem elégítse ki állati ösztöneit?
- Fejezze be! - kiáltottam rá.
Aztán vettem egy mély lélegzetet.
- Nézze, Rachel. Vagy rettenetesen félreértett
valamit, vagy ez egy ostoba játék, de akármi legyen is, én nem játszom, világos?
Mi van a férjével? Tudja egyáltalán, hogy ön itt van?
- Nem.
- Dacosan felszegte
a fejét.
- Egyedül akarok szembenézni a megpróbáltatásokkal. Az áldozati
felajánlással.
- Ó, az isten szerelmére! - mondtam bosszúsan.
- Nézze, Rachel,
maga roppant vonzó nő, és nem állítom, hogy nem voltak ötleteim arról, hogyan
vihetném az ágyamba. De nem így! Ez nem az én stílusom. Most pedig mi lenne, ha
megfeledkeznénk erről az egészről, és elmennénk valahová inni valamit?
- Azt
hiszem, először is azt akarja - mondta Rachel -, hogy levegyem a ruhámat. A
gondolattól bizsergés futott végig a hátamon, de gyorsan kivertem a fejemből.
-
Rachel, kérem! Nem kell csinálnia semmit! Miért nem megy egyszerűen haza?
- Hát
rendben, Steve! - bólintott Rachel.
- Már látóm, hogy nincs más választásom!
Azzal keresztbe fonta a kezeit, lenyúlt és megfogta a pulóvere alsó szegélyét.
Aztán elkezdte felfelé húzni. Egyre feljebb és feljebb. Áthúzta a fején, majd
kihúzta belőle a kezeit is. Végül a padlóra hajította. Nem viselt melltartót.
Természetesen a melleit bámultam.
Mi mást tehettem volna?
A keble nem volt nagy,
de tökéletesen aránylott karcsú testéhez. Gyönyörűen, feszesen gömbölyödött, a
mellbimbók máris keményen meredeztek. Szemlátomást felizgatta az általa játszott
kisded dráma. Miután hagyta, hogy néhány másodpercig legeltessem a szememet,
eltakarta a kebleit a kezével, de a mozdulata megjátszott szégyenlősségről
árulkodott. Ez volt az a pillanat, amikor azt követelte, hogy engedjem elmenni,
és a fent idézett módon válaszoltam abban a reményben, hogy elmegy, mielőtt túl
késő lenne. Halk sóhajjal elvette a kezét, és a teste mellett lógatta.
- Mi
haszna ennek az egésznek? - kérdezte tragikus hangsúllyal.
- Tudom, hogy
cseppnyi méltóságot sem hagy nekem. Élvezi, ha megalázhat, mint most! Ismét
vettem egy mély lélegzetet, mivel erősen küszködtem magammal.
- Rachel -
mordultam rá -, azért jöttél ide, hogy teljesíts mindent, amit akarok, igaz?
Rendben, akkor most parancsolok neked. Érted? Kapsz egy parancsot!
- Teljesen a
hatalmában vagyok - mondta Rachel.
- Teljesítenem kell minden megalázó
parancsát.
- Helyes! Azt akarom, hogy vedd fel a földről a pulóveredet és húzd
vissza magadra. Aztán tűnj el innen a pokolba! Elég világosan fejeztem ki magam?
- Előre tudtam - sóhajtott Rachel.
- Nincs magában szánalom. Arra kényszerít,
hogy teljesen lemeztelenítsem magamat a színe előtt. Kinyitott egy gombot a
nadrágja elején.
- Állj le! - kértem kétségbeesetten.
- A fenébe is, állj le!
Kérlek, hagyd abba. Az isten szerelmére, hagyd ezt abba! Letolta magáról a
nadrágot. Ez elég érdekes látványosságnak bizonyult. A nadrág olyan szoros volt,
hogy szó szerint úgy kellett áterőltetnie buján ívelő csípőjén. Először az egyik
oldalon tolta lejjebb egy kicsit, aztán a másikon. Minden egyes tolással
körülbelül két-három centit haladt lefelé. Ettől a mellei reszketni és
ugrándozni kezdtek és valami elképesztő módon egymásnak is ütköztek. Éreztem,
hogy az erekcióm egyre erősödik, ezzel párhuzamosan egyre gyengül az
ellenállásom. Átvillant az agyamon, hogy felállók és kimegyek. Egy pillanatra
fontolóra vettem. De csak egy pillanatra.
- Rachel - kezdtem. A hangom már
korántsem volt nyugodt és egyenletes.
- Ezt szabad akaratodból csinálod. Érted?
A nadrág a földre hullt. Rachel kicsatolta a cipőit, majd lerúgta őket a
lábáról, végül kilépett a nadrágból. Már csak az igen vékony anyagból készült
bugyi maradt rajta. Nem viselt harisnyát. A csupasz lábaira meresztettem a
szemem. Nem csupán egy pillanatra. Azt hiszem, nagyokat nyeltem.
- Ó, istenem,
Steven! - nyögte Rachel. Mintha zokogott volna.
- A becsületem utolsó
foszlányait is el akarja ragadni tőlem? Muszáj teljesen meztelenre vetkőznöm?
-
Szabad akaratodból - hörögtem elgyengülten.
- Maga vadállat! - zokogta Rachel,
és levetette a bugyiját. Valahogy sikerült összekaparnom magamban némi
akaraterőt.
- Nézd, Rachel, ha nem fejezed be ezt azonnal, felhívom a férjedet,
és elmondom neki, hogy mit művelsz!
- Istenem, Steven - zihálta Rachel -, hát
már olyan mélyre süllyedt, hogy abban leli örömét, ha végignézi, amint szegény
férjem megpillant ebben a szégyenletes helyzetben, amibe maga kényszerített
bele?
- Ó, Uram! - mordultam fel. Hanem, mielőtt végiggondolhattam volna, hogy
mit csináljak, feltárult az irodám ajtaja, és besietett rajta Brenda. Rachel
éppen csak kicsit tűnt meglepettnek, de én majdnem hanyatt estem a székemmel.
-
Brenda! - ziháltam, és nem tudtam eldönteni, hogy meg-könnyebbültem-e, vagy
csalódtam.
- Azt hittem, már hazament!
- Arra gondoltam, befejezek még egy pár…
- kezdte Brenda, de a hangja elhalkult, amikor az iroda közepén meztelenül álló
Rachelre esett a pillantása.
- Nézze - mondtam -, ez nem az, úgy értem… Jó,
rendben. Izé, a hölgy éppen távozni készül!
- Látom már - szólt közbe Rachel nem
elég, hogy egyszerűen megaláz és rám kényszeríti az akaratát. Egy vadidegen nő
szeme láttára akarja végigcsinálni velem ezeket az aljas dolgokat!
- Mi folyik
itt? - kérdezte Brenda. Felrémlett bennem, hogy korántsem tűnik olyan
döbbentnek, mint vártam. Brenda körülbelül a huszadik évét taposta. Barna hajú,
csinos lány volt, remek alakkal, amit szándékosan nem vettem figyelembe az
elmúlt hét során.
- Ezt elég nehéz megmagyarázni - mondtam zavartan.
- Most mi
legyen? - kérdezte Rachel.
- Felteszem, azt akarja, hogy térdeljek le, és
csússzak-másszak a színe előtt.
- Jobb lesz, ha kimegyek - mondta Brenda, de
észrevettem, hogy meg sem mozdult.
- Ne! - szóltam rá.
- Azaz igen! Szóval ne!
Ó, Krisztusom!
- Rendben - mondta Rachel, immár nyöszörögve.
- Többé nem kell
megütnie! Mindent megteszek, amit csak akar! - szép lassan térdre ereszkedett.
-
Jesszus - hördült fel Brenda -, ennek a tyúknak teljesen elmentek otthonról!
Rachel négykézlábra állt, és felém indult.
- Azt akarja, hogy négykézláb
csússzak maga előtt, mint egy állat! - mondta kifulladva.
- Meztelenül. Egy
idegen szeme láttára. Micsoda iszonyú megaláztatás!
- Rachel! - mondtam
rekedten.
- Utoljára mondom… Elharaptam a mondatot, mert odaért hozzám,
felegyenesedett és a lábamra tette a kezét. Széttolta a lábaimat, hogy közéjük
furakodhasson.
- A pokolba az egésszel! - hördültem fel hangosan.
- Nem harcolok
tovább! Csinálj, amit akarsz! A keze felcsúszott a lábamon. Az egyikkel a
keménységemet simogatta a nadrágon keresztül, a másikkal a cipzárt kereste.
-
Kényszerítenem kell magam, hogy ezt csináljam! - lihegte.
- Tudom, hogy megkötöz
és megkorbácsol, ha nem teszem. Sőt, talán még akkor is, ha csinálom!
- Nincs
ilyen szerencséd! - förmedtem rá. Lehúztam a cipzáramat. Brenda közelebb lépett,
hogy jobban lásson.
- Brenda - nyögtem bizonytalanul -, talán jobban tenné, ha
kimenne!
- Azt már nem! - válaszolta a lány. Képtelen voltam vitatkozni abban a
pillanatban, mert Rachel kivette a nadrágomból vadul ágaskodó vesszőmet.
-
Milyen gusztustalan! - jelentette ki Rachel.
- És most arra kényszerít, hogy a
számba vegyem ezt a förtelmes dolgot? És… és… ó, kérem… kérem ne akarja, hogy...
-
Nem akarom… - kezdtem, bár tudtam, semmi értelme. Az igazat megvallva, az adott
pillanatban pokolian reméltem, hogy nem áll le.
- Ó! - nyögte reménytelenül.
-
Ó, maga aljas, perverz szörnyeteg!
- Azzal lehajtotta a fejét, és a szájába
vette.
- Ó, istenem! - hörögtem, aztán:
- Ó, Jézusom! De mondhattam volna akár
Buddhát vagy Mohamedet is. Kifejezetten ökumenikus élményben volt részem. Rachel
ajka és nyelve egy ateistát is megtérített volna. A szája lassan siklott fel és
le. Zihálni kezdtem. Aztán tekergőzni kezdtem a székemben, és teljes erőmmel
kapaszkodtam a karfákba. Úgy éreztem, mintha felemelkednék és felszállnék a
plafonra.
Rachel minden tudását beleadta. Egyre gyorsabban mozgott. A szoba
forogni kezdett körülöttem. Láttam, hogy Brenda is pörög a többi dologgal
együtt. A szeme nagyra tágult, a kezével a mellét masszírozta, miközben minket
figyelt. Aztán már nem láttam mást, csak üstökösöket, rakétákat és fénylő
csillagokat.
Hátravetettem a fejemet, felemeltem az alsótestemet a székről.
Kiszakadt belőlem egy hangos ordítás, amit meg sem próbálnék reprodukálni, aztán
nagy erővel kilövelltem. A csípőm ellenőrizhetetlenül rángatózott. Lassan
visszatértem a földre. Levegő után kapkodva ültem, és ostobán pislogtam, mire
végre eszembe jutott ki vagyok, és hol vagyok. Az iroda forgása is lassulni
kezdett. Rachel felnézett rám. A mellbimbói keményebben álltak, mint valaha.
-
Ó, hogyan képes arra kényszeríteni, hogy ilyen szörnyű, gonosz dolgot csináljak?
- nyögdécselt.
- És mégis, most mit akar, mit tegyek?
- Most?
- kérdeztem
eltompulva. Rachel szeme kitágult.
- Jaj, ne! - zihálta.
- Azt nem akarhatja!
Nem akarhatja, hogy megtegyem… Azt! Behunytam a szememet.
- Mégis, mit? -
recsegtem.
- Hogy… hogy perverz dolgokat csináljak ezzel… ezzel a nővel! -
sikoltott Rachel. Felpattant a szemem.
- Hé! - kiáltott Brenda.
- Nem is rossz
ötlet!
- Na, várjunk csak… - tiltakoztam volna, de nem hagyták.
- Ó, maga
mocsok! - mondta Rachel, és megpróbált zokogni.
- Hát nincs az a mélység,
amelybe ne süllyedne le, hogy megkapja perverz gyönyörét?
- A rohadt életbe! -
szitkozódtam. Rachel szánalmas nyöszörgés kíséretében elfordult tőlem, és térden
csúszva az íróasztal mellett álló Brenda felé indult. Brenda - akit a
megtestesült ártatlanságnak hittem - nem vesztegette az időt. Mire Rachel odaért
hozzá, letépte magáról a bugyit, és felhúzta a szoknyáját a derekára. Az
asztalnak támaszkodott, és szélesre tárta a lábát. Rachel egészen közel mászott
hozzá, és újabb drámai zokogással a formás, hívogatóan széttárt combok közé
temette az arcát.
Brenda élesen felszisszent, és Rachel hajába fúrta az ujjait,
hogy a megfelelő helyre vezesse, bár Rachelnek nem volt szüksége útbaigazításra.
Brenda vonaglani és nyögdécselni kezdett. Volt egy olyan érzésem, hogy Rachel
csodálatos ajka legalább akkora gyönyörben részesíti őt, mint előzőleg engem.
Brenda továbbra is Rachel fején tartotta az egyik kezét, a másikat felemelte, és
kigombolt néhány gombot a blúzán. Becsúsztatta a nyíláson a kezét, hogy
megsimogassa a melleit, miközben a lába között térdelő, meztelen nő tovább
dolgozott rajta. Kezdetben bizonyos távolságtartással figyeltem az eseményeket,
de a jó öreg fallosz rövidesen éledezni kezdett. Végső soron eléggé erotikus
látvány tárult a szemem elé.
Egy meztelen nő térdelt egy félmeztelen előtt, az
arca a másik lába közé fúrva. Mindketten nyögdécseltek, Brenda vonaglott,
lihegett és a mellét dörzsölte. Mire Brendából felszakadt a gyönyör sikolya, és
hevesen rázkódó teste Rachel továbbra is munkálkodó feje fölé görnyedt, az
erekcióm ismét teljessé vált. Kissé ostobán éreztem magam, ezért gyorsan
eltüntettem a nadrágomban és felrántottam a cipzárt. Ettől egy cseppet sem
csökkent a vágyam.
- Óóó! - nyögdécselt Brenda, és az íróasztalra hanyatlott,
miután elengedte Rachelt.
- Ó, ez igazán remek volt - mondta.
- Feküdj hanyatt
kedvesem, most én csinálom veled, jó?
- Azt nem lehet - mondta keserűen
Rachel.
- Steven nem akarja, hogy nekem is jusson gyönyör. Csak a szégyen és a
megaláztatás. Ezt akarja látni. Most oda fog kötözni az asztalhoz, és...
- Felejts
el! - förmedtem rá. Rachel felkelt a földről. Az arca nedvesen csillogott,
amitől még szexisebb látványt nyújtott. Odalépett az asztalhoz és ráhasalt, majd
azt az édes, kerek popsiját feltolta a levegőbe. Széttárta a karját, és a távoli
sarkok felé nyújtotta, a mellét az asztal lapjára préselte. Elnyúlva feküdt,
mintha csakugyan kikötözték volna.
- Most már tehetetlen vagyok - nyögdécselt.
-
Addig korbácsolhat, amíg sikoltozni kezdek! Semmit sem tehetek ellene! Brenda
felhúzta a bugyiját, és elfojtott egy kuncogást.
- És aztán - folytatta Rachel
-, felteszem, hátulról akar magáévá tenni, ebben a helyzetben, mialatt én
kétségbeesetten küzdők. Nem érdekelt a kikötözés és a korbácsolás, de a szexi,
szétterülő test, és a gömbölyded, kiálló fenék erősen csábított.
Szélesre tárt
combjai formásak és simák voltak. A testem azt akarta, hogy préseljem oda a
kemény, kerek fenéknek, és csúsztassam be teste édes forróságába. Másrészről
viszont az agyam az mondta, hogy tűnjek el onnan a fenébe.
Találják ki, melyik
győzött?