26 éjszaka - Erotikus kalandok

19.

Csajozási és pasizási tanácsok

- Engedjen el, most azonnal, maga szörnyeteg! - kiáltott a nő. Mivel hozzá sem értem, sőt, a szoba másik végében ültem, továbbá semmi sem tartotta vissza, vagy akadályozta a távozását, a követelőzés jogtalannak tűnt. De addigra már semmi sem lepett meg. Felsóhajtottam - Rachel! - mondtam neki.
- Semmi sem tart itt. Akkor mész el, amikor akarsz! Azt mondtad, a férjed értékpapírjairól akarsz velem beszélni...
- Ó, tudom én! - kiáltott Rachel tragikus hangsúllyal.
- Tudom, hogy a férjem a maga könyörületétől függ, és ha nem engedek gonosz követeléseinek, összetöri őt, mint egy gyermek a játékszerét. Azt hiszi, nem tudom?
- Hagyd abba, Rachel! - mondtam fáradtan.
- Még csak nem is ismerem a férjedet. Nem foglalkozom az érdekeltségeivel. Nem tudom, hogy mire megy ki ez a játék. Én azt hittem, azért találkozunk, hogy befektetési tanácsot kérj. Ez persze nem volt teljesen igaz. A férje befektetéseivel kapcsolatban kérdezősködött, mire én - mivel a keresztneve R betűvel kezdődött - meghívtam az irodámba. Egy vacsorával egybekötött partin találkoztam vele, és igencsak megtetszett a magas, karcsú, kihívó testű, sötét hajú, sötét szemű szépség. Úgy huszonhét évesnek becsültem.
Természetesen amikor megtudtam, hogy Rachel a neve, még jobban megtetszett. Nem szándékoztam az irodában elcsábítani, de ott mindig adva volt a lehetőség, hogy felmegyünk a lépcsőn, és máris a hálószobában vagyunk. Vagy legalábbis megállapodhatunk egy jövőbeni találkában. Úgy döntöttem, hogy a Miss Greenglass-szel kötött fogadással összefüggő szexuális tevékenységet az irodán kívül bonyolítom, bár magam sem értettem, miért. Miss Greenglass történetesen szabadságon volt. Nélküle az irodai munka gyakorlatilag teljesen leállt, dacára annak, hogy távolléte idejére gondoskodott egy helyettesről. (Ideiglenes asszisztensemet Brendának hívták, ami miatt számításba se jöhetett nálam.
Ennek bizonyára Miss Greenglass is tudatában volt, amikor őt választotta.) Amikor Rachel elfogadta az irodába szóló meghívást, csaknem biztos voltam abban, hogy tudja, mit forgatok a fejemben. Nekem viszont sejtelmem sem volt arról, hogy a hölgy afféle… Nos, fogalmazzunk talán úgy, hogy igen élénk a képzelőereje. Abban a pillanatban kezdődött, amikor belépett az irodába. Pompásan festett a szűk, kék pulóverben és a még szűkebb, sötét nadrágban. Nyálcsordító látványt nyújtott és ennek tudatában is volt. Kész voltam az első adandó alkalommal felvezetni a lépcsőn, de arra korántsem voltam felkészülve, amit Rachel tartogatott a számomra.
- Rendben, Steven - mondta azonnal.
- Hát itt vagyok! Szóval, mit kell tennem? Pislantottam egyet.
- Tessék? - kérdeztem zavartan.
- Semmit sem kell tennie, Rachel! Jöjjön be és üljön le.
- Ne kerülgessük a forró kását, Steven! Világosan értem a helyzetet. Tudom, ha meg akarom menteni a férjemet a csődtől, a testemmel kell fizetnem érte. Eljöttem, hogy alávessem magam a szeszélyeinek. Bambán meredtem rá.
- Na, várjunk egy percet...
- Tudom, arra kényszerülök, hogy megalázzam magam - mondta Rachel.
- Ezt akarja, nem, Steven? Hogy lealjasodjak maga előtt? Hogy hason csússzak a lába előtt? Hogy velem elégítse ki állati ösztöneit?
- Fejezze be! - kiáltottam rá. Aztán vettem egy mély lélegzetet.
- Nézze, Rachel. Vagy rettenetesen félreértett valamit, vagy ez egy ostoba játék, de akármi legyen is, én nem játszom, világos? Mi van a férjével? Tudja egyáltalán, hogy ön itt van?
- Nem.
- Dacosan felszegte a fejét.
- Egyedül akarok szembenézni a megpróbáltatásokkal. Az áldozati felajánlással.
- Ó, az isten szerelmére! - mondtam bosszúsan.
- Nézze, Rachel, maga roppant vonzó nő, és nem állítom, hogy nem voltak ötleteim arról, hogyan vihetném az ágyamba. De nem így! Ez nem az én stílusom. Most pedig mi lenne, ha megfeledkeznénk erről az egészről, és elmennénk valahová inni valamit?
- Azt hiszem, először is azt akarja - mondta Rachel -, hogy levegyem a ruhámat. A gondolattól bizsergés futott végig a hátamon, de gyorsan kivertem a fejemből.
- Rachel, kérem! Nem kell csinálnia semmit! Miért nem megy egyszerűen haza?
- Hát rendben, Steve! - bólintott Rachel.
- Már látóm, hogy nincs más választásom! Azzal keresztbe fonta a kezeit, lenyúlt és megfogta a pulóvere alsó szegélyét. Aztán elkezdte felfelé húzni. Egyre feljebb és feljebb. Áthúzta a fején, majd kihúzta belőle a kezeit is. Végül a padlóra hajította. Nem viselt melltartót. Természetesen a melleit bámultam.
Mi mást tehettem volna?
A keble nem volt nagy, de tökéletesen aránylott karcsú testéhez. Gyönyörűen, feszesen gömbölyödött, a mellbimbók máris keményen meredeztek. Szemlátomást felizgatta az általa játszott kisded dráma. Miután hagyta, hogy néhány másodpercig legeltessem a szememet, eltakarta a kebleit a kezével, de a mozdulata megjátszott szégyenlősségről árulkodott. Ez volt az a pillanat, amikor azt követelte, hogy engedjem elmenni, és a fent idézett módon válaszoltam abban a reményben, hogy elmegy, mielőtt túl késő lenne. Halk sóhajjal elvette a kezét, és a teste mellett lógatta.
- Mi haszna ennek az egésznek? - kérdezte tragikus hangsúllyal.
- Tudom, hogy cseppnyi méltóságot sem hagy nekem. Élvezi, ha megalázhat, mint most! Ismét vettem egy mély lélegzetet, mivel erősen küszködtem magammal.
- Rachel - mordultam rá -, azért jöttél ide, hogy teljesíts mindent, amit akarok, igaz? Rendben, akkor most parancsolok neked. Érted? Kapsz egy parancsot!
- Teljesen a hatalmában vagyok - mondta Rachel.
- Teljesítenem kell minden megalázó parancsát.
- Helyes! Azt akarom, hogy vedd fel a földről a pulóveredet és húzd vissza magadra. Aztán tűnj el innen a pokolba! Elég világosan fejeztem ki magam? - Előre tudtam - sóhajtott Rachel.
- Nincs magában szánalom. Arra kényszerít, hogy teljesen lemeztelenítsem magamat a színe előtt. Kinyitott egy gombot a nadrágja elején.
- Állj le! - kértem kétségbeesetten.
- A fenébe is, állj le! Kérlek, hagyd abba. Az isten szerelmére, hagyd ezt abba! Letolta magáról a nadrágot. Ez elég érdekes látványosságnak bizonyult. A nadrág olyan szoros volt, hogy szó szerint úgy kellett áterőltetnie buján ívelő csípőjén. Először az egyik oldalon tolta lejjebb egy kicsit, aztán a másikon. Minden egyes tolással körülbelül két-három centit haladt lefelé. Ettől a mellei reszketni és ugrándozni kezdtek és valami elképesztő módon egymásnak is ütköztek. Éreztem, hogy az erekcióm egyre erősödik, ezzel párhuzamosan egyre gyengül az ellenállásom. Átvillant az agyamon, hogy felállók és kimegyek. Egy pillanatra fontolóra vettem. De csak egy pillanatra.
- Rachel - kezdtem. A hangom már korántsem volt nyugodt és egyenletes.
- Ezt szabad akaratodból csinálod. Érted? A nadrág a földre hullt. Rachel kicsatolta a cipőit, majd lerúgta őket a lábáról, végül kilépett a nadrágból. Már csak az igen vékony anyagból készült bugyi maradt rajta. Nem viselt harisnyát. A csupasz lábaira meresztettem a szemem. Nem csupán egy pillanatra. Azt hiszem, nagyokat nyeltem.
- Ó, istenem, Steven! - nyögte Rachel. Mintha zokogott volna.
- A becsületem utolsó foszlányait is el akarja ragadni tőlem? Muszáj teljesen meztelenre vetkőznöm?
- Szabad akaratodból - hörögtem elgyengülten.
- Maga vadállat! - zokogta Rachel, és levetette a bugyiját. Valahogy sikerült összekaparnom magamban némi akaraterőt.
- Nézd, Rachel, ha nem fejezed be ezt azonnal, felhívom a férjedet, és elmondom neki, hogy mit művelsz!
- Istenem, Steven - zihálta Rachel -, hát már olyan mélyre süllyedt, hogy abban leli örömét, ha végignézi, amint szegény férjem megpillant ebben a szégyenletes helyzetben, amibe maga kényszerített bele?
- Ó, Uram! - mordultam fel. Hanem, mielőtt végiggondolhattam volna, hogy mit csináljak, feltárult az irodám ajtaja, és besietett rajta Brenda. Rachel éppen csak kicsit tűnt meglepettnek, de én majdnem hanyatt estem a székemmel.
- Brenda! - ziháltam, és nem tudtam eldönteni, hogy meg-könnyebbültem-e, vagy csalódtam.
- Azt hittem, már hazament!
- Arra gondoltam, befejezek még egy pár… - kezdte Brenda, de a hangja elhalkult, amikor az iroda közepén meztelenül álló Rachelre esett a pillantása.
- Nézze - mondtam -, ez nem az, úgy értem… Jó, rendben. Izé, a hölgy éppen távozni készül!
- Látom már - szólt közbe Rachel nem elég, hogy egyszerűen megaláz és rám kényszeríti az akaratát. Egy vadidegen nő szeme láttára akarja végigcsinálni velem ezeket az aljas dolgokat!
- Mi folyik itt? - kérdezte Brenda. Felrémlett bennem, hogy korántsem tűnik olyan döbbentnek, mint vártam. Brenda körülbelül a huszadik évét taposta. Barna hajú, csinos lány volt, remek alakkal, amit szándékosan nem vettem figyelembe az elmúlt hét során.
- Ezt elég nehéz megmagyarázni - mondtam zavartan.
- Most mi legyen? - kérdezte Rachel.
- Felteszem, azt akarja, hogy térdeljek le, és csússzak-másszak a színe előtt.
- Jobb lesz, ha kimegyek - mondta Brenda, de észrevettem, hogy meg sem mozdult.
- Ne! - szóltam rá.
- Azaz igen! Szóval ne! Ó, Krisztusom!
- Rendben - mondta Rachel, immár nyöszörögve.
- Többé nem kell megütnie! Mindent megteszek, amit csak akar! - szép lassan térdre ereszkedett.
- Jesszus - hördült fel Brenda -, ennek a tyúknak teljesen elmentek otthonról! Rachel négykézlábra állt, és felém indult.
- Azt akarja, hogy négykézláb csússzak maga előtt, mint egy állat! - mondta kifulladva.
- Meztelenül. Egy idegen szeme láttára. Micsoda iszonyú megaláztatás!
- Rachel! - mondtam rekedten.
- Utoljára mondom… Elharaptam a mondatot, mert odaért hozzám, felegyenesedett és a lábamra tette a kezét. Széttolta a lábaimat, hogy közéjük furakodhasson.
- A pokolba az egésszel! - hördültem fel hangosan.
- Nem harcolok tovább! Csinálj, amit akarsz! A keze felcsúszott a lábamon. Az egyikkel a keménységemet simogatta a nadrágon keresztül, a másikkal a cipzárt kereste.
- Kényszerítenem kell magam, hogy ezt csináljam! - lihegte.
- Tudom, hogy megkötöz és megkorbácsol, ha nem teszem. Sőt, talán még akkor is, ha csinálom!
- Nincs ilyen szerencséd! - förmedtem rá. Lehúztam a cipzáramat. Brenda közelebb lépett, hogy jobban lásson.
- Brenda - nyögtem bizonytalanul -, talán jobban tenné, ha kimenne!
- Azt már nem! - válaszolta a lány. Képtelen voltam vitatkozni abban a pillanatban, mert Rachel kivette a nadrágomból vadul ágaskodó vesszőmet.
- Milyen gusztustalan! - jelentette ki Rachel.
- És most arra kényszerít, hogy a számba vegyem ezt a förtelmes dolgot? És… és… ó, kérem… kérem ne akarja, hogy...
- Nem akarom… - kezdtem, bár tudtam, semmi értelme. Az igazat megvallva, az adott pillanatban pokolian reméltem, hogy nem áll le.
- Ó! - nyögte reménytelenül.
- Ó, maga aljas, perverz szörnyeteg!
- Azzal lehajtotta a fejét, és a szájába vette.
- Ó, istenem! - hörögtem, aztán:
- Ó, Jézusom! De mondhattam volna akár Buddhát vagy Mohamedet is. Kifejezetten ökumenikus élményben volt részem. Rachel ajka és nyelve egy ateistát is megtérített volna. A szája lassan siklott fel és le. Zihálni kezdtem. Aztán tekergőzni kezdtem a székemben, és teljes erőmmel kapaszkodtam a karfákba. Úgy éreztem, mintha felemelkednék és felszállnék a plafonra.
Rachel minden tudását beleadta. Egyre gyorsabban mozgott. A szoba forogni kezdett körülöttem. Láttam, hogy Brenda is pörög a többi dologgal együtt. A szeme nagyra tágult, a kezével a mellét masszírozta, miközben minket figyelt. Aztán már nem láttam mást, csak üstökösöket, rakétákat és fénylő csillagokat.
Hátravetettem a fejemet, felemeltem az alsótestemet a székről. Kiszakadt belőlem egy hangos ordítás, amit meg sem próbálnék reprodukálni, aztán nagy erővel kilövelltem. A csípőm ellenőrizhetetlenül rángatózott. Lassan visszatértem a földre. Levegő után kapkodva ültem, és ostobán pislogtam, mire végre eszembe jutott ki vagyok, és hol vagyok. Az iroda forgása is lassulni kezdett. Rachel felnézett rám. A mellbimbói keményebben álltak, mint valaha.
- Ó, hogyan képes arra kényszeríteni, hogy ilyen szörnyű, gonosz dolgot csináljak? - nyögdécselt.
- És mégis, most mit akar, mit tegyek?
- Most?
- kérdeztem eltompulva. Rachel szeme kitágult.
- Jaj, ne! - zihálta.
- Azt nem akarhatja! Nem akarhatja, hogy megtegyem… Azt! Behunytam a szememet.
- Mégis, mit? - recsegtem.
- Hogy… hogy perverz dolgokat csináljak ezzel… ezzel a nővel! - sikoltott Rachel. Felpattant a szemem.
- Hé! - kiáltott Brenda.
- Nem is rossz ötlet!
- Na, várjunk csak… - tiltakoztam volna, de nem hagyták.
- Ó, maga mocsok! - mondta Rachel, és megpróbált zokogni.
- Hát nincs az a mélység, amelybe ne süllyedne le, hogy megkapja perverz gyönyörét?
- A rohadt életbe! - szitkozódtam. Rachel szánalmas nyöszörgés kíséretében elfordult tőlem, és térden csúszva az íróasztal mellett álló Brenda felé indult. Brenda - akit a megtestesült ártatlanságnak hittem - nem vesztegette az időt. Mire Rachel odaért hozzá, letépte magáról a bugyit, és felhúzta a szoknyáját a derekára. Az asztalnak támaszkodott, és szélesre tárta a lábát. Rachel egészen közel mászott hozzá, és újabb drámai zokogással a formás, hívogatóan széttárt combok közé temette az arcát.
Brenda élesen felszisszent, és Rachel hajába fúrta az ujjait, hogy a megfelelő helyre vezesse, bár Rachelnek nem volt szüksége útbaigazításra.
Brenda vonaglani és nyögdécselni kezdett. Volt egy olyan érzésem, hogy Rachel csodálatos ajka legalább akkora gyönyörben részesíti őt, mint előzőleg engem.
Brenda továbbra is Rachel fején tartotta az egyik kezét, a másikat felemelte, és kigombolt néhány gombot a blúzán. Becsúsztatta a nyíláson a kezét, hogy megsimogassa a melleit, miközben a lába között térdelő, meztelen nő tovább dolgozott rajta. Kezdetben bizonyos távolságtartással figyeltem az eseményeket, de a jó öreg fallosz rövidesen éledezni kezdett. Végső soron eléggé erotikus látvány tárult a szemem elé.
Egy meztelen nő térdelt egy félmeztelen előtt, az arca a másik lába közé fúrva. Mindketten nyögdécseltek, Brenda vonaglott, lihegett és a mellét dörzsölte. Mire Brendából felszakadt a gyönyör sikolya, és hevesen rázkódó teste Rachel továbbra is munkálkodó feje fölé görnyedt, az erekcióm ismét teljessé vált. Kissé ostobán éreztem magam, ezért gyorsan eltüntettem a nadrágomban és felrántottam a cipzárt. Ettől egy cseppet sem csökkent a vágyam.
- Óóó! - nyögdécselt Brenda, és az íróasztalra hanyatlott, miután elengedte Rachelt.
- Ó, ez igazán remek volt - mondta.
- Feküdj hanyatt kedvesem, most én csinálom veled, jó?
- Azt nem lehet - mondta keserűen Rachel.
- Steven nem akarja, hogy nekem is jusson gyönyör. Csak a szégyen és a megaláztatás. Ezt akarja látni. Most oda fog kötözni az asztalhoz, és...
- Felejts el! - förmedtem rá. Rachel felkelt a földről. Az arca nedvesen csillogott, amitől még szexisebb látványt nyújtott. Odalépett az asztalhoz és ráhasalt, majd azt az édes, kerek popsiját feltolta a levegőbe. Széttárta a karját, és a távoli sarkok felé nyújtotta, a mellét az asztal lapjára préselte. Elnyúlva feküdt, mintha csakugyan kikötözték volna.
- Most már tehetetlen vagyok - nyögdécselt.
- Addig korbácsolhat, amíg sikoltozni kezdek! Semmit sem tehetek ellene! Brenda felhúzta a bugyiját, és elfojtott egy kuncogást.
- És aztán - folytatta Rachel -, felteszem, hátulról akar magáévá tenni, ebben a helyzetben, mialatt én kétségbeesetten küzdők. Nem érdekelt a kikötözés és a korbácsolás, de a szexi, szétterülő test, és a gömbölyded, kiálló fenék erősen csábított.
Szélesre tárt combjai formásak és simák voltak. A testem azt akarta, hogy préseljem oda a kemény, kerek fenéknek, és csúsztassam be teste édes forróságába. Másrészről viszont az agyam az mondta, hogy tűnjek el onnan a fenébe.
Találják ki, melyik győzött?

fel